← Vissza a bloghoz
Vegyes felvágott

Éppen csak tinédzser

Bármerre nézek, bármerre megyek, mindenhonnan az AI ömlik rám.

TV, rádió, óriásplakát, cikkek, közösségi média, üzleti megkeresések, árajánlatok, termékek… nincs olyan terület, ahol ne az AI lenne a fő hívószó, és nincs olyan terület, aminek ne lenne IT-kapcsolódása.

Könnyen kezelhető, felhasználóbarát, okos, gyors, kedves, türelmes… mindig mindenkivel úgy viselkedik, ahogyan azt elvárjuk. Tehát szöges ellentéte annak, amit a legtöbb ember az IT-ról gondol :D

Azt is mondhatjuk, hogy az AI az az IT, amire az emberek mindig is vágytak! Érti az emberi nyelvet, azonnal és gyorsan válaszol kertelés nélkül, könnyen érthetően.

Kinek kell akkor egyáltalán az a vaskalapos, körülményes, mindig mindent túlgondoló és rohadt sok pénzbe kerülő IT?

Az AI-megoldások többségének pontosan az a veszélye, amit a legtöbb ember a legnagyobb előnyének tart: nem kér egzakt megfogalmazást, nem ad hibaüzenetet, és nem áll meg, ha nem egyértelmű a kérés. Bármit kérünk tőle, azt megérti és azonnal válaszol!

Miért van így?

Mert az algoritmust arra tervezték, hogy segítsen nekünk. Hogy megpróbálja „kitalálni” a gondolatainkat, és a nekünk legjobban tetsző választ adja. Persze vannak egyedi rendszerek és modellek, amik nem így működnek, de a nyilvános AI-rendszerek esetében mindig ez a működés alapelve.

Ezért van az, hogy az AI-modellek tudnak nagyon sokat segíteni nekünk, de az erdőbe is nagyon könnyen be tudnak vinni minket! Pillanatok alatt tudnak totális baromságokat is adni eredményként. Mindezt olyan meggyőzően, hogy ha nem értünk az adott területhez, akkor tökéletesen elhisszük neki, amit mond.

EZ a legnagyobb veszélye ezeknek az AI-megoldásoknak!

Olyannak kell lennünk vele, mint egy folyton gyanakvó szülőnek, aki bízik a gyermekében, de azért annyira mégsem, hogy bármit, kontroll nélkül megengedjen neki.

Igen, mi emberek vagyunk a szülők, és az AI a gyermekünk!

De még nem nagykorú. Nagyon nem! Éppen csak belépett a tinikorba, lázad, küzd, feszegeti a határait… és nálunk, szülőknél van a gyeplő, a mi vállunkon van a felelősség, hogy hogyan neveljük, és merre fejlődik tovább.

Hatalmas felelősség! Hosszú idő óta a legnagyobb felelősség, ami az emberiség vállát nyomja!