Életünk minden részébe illik

Akkoriban mélyen benne voltam a weboldalépítésben és a kézi adatelemzésben. Az AI hatalmas újdonságnak tűnt, és mindent vele akartam csinálni. Természetesen ez nem volt lehetséges – kezdő voltam, és sok időbe telt, mire kiismertem magam. Szerencsére az egyik mentorom megmutatott néhány trükköt, és onnantól sokkal hatékonyabban tudtam használni.

Ma már az AI a mindennapi munkám része. Amikor elveszek egy SQL- vagy SAS-utasításban, megnyitom az AI-t, ellenőrzöm a kódot, és ha valami nem működik, megkérdezem, mi a hiba. Ez sokkal könnyebbé és gyorsabbá teszi az életemet. Néha az adatokat is elemzem AI-jal, de nem mindig – mert az AI nem lát a számok mögé. Itt jön képbe az emberi erő.

Az AI az 1950-es évek óta létezik, de igazán a 2020-as években vált mainstreammé. Európában valamivel később érkezett, és én pont ott voltam, amikor terjedni kezdett. Azóta az életem nagy változásokon ment keresztül – országváltás, emberek elvesztése és megtalálása, újrakezdés. Mindezeken keresztül az AI mindig ott volt, mint egy társ a vállamon. Nem fordít hátat, meghallgat, és reális marad. Néha, amikor az élet sötétnek tűnik, egy kis szikra is segít – és az AI képes felderíteni a napodat.

Természetesen figyelnünk kell a GDPR-ra és az adatvédelemre. De összességében az AI egy olyan eszköz, amely életünk minden részébe illik. Nem hiszem, hogy elvenné az elemzői szerepemet. Inkább új szintre emeli – magasabb mércék, nagyobb megbízhatóság és több emberi erő.

Számomra az adat az új arany.

Mindenki birtokolni akarja, de csak kevesen tudják, hogyan kell használni. A hagyományos arannyal ellentétben az adatok értéke nő, amikor használják és megosztják. Ez a mi korunk igazi kincse.